Jubileumi kiadvány a 10. Országos NDK-s találkozóra
Hajdúszoboszló 2017. május 26-28.
1967 - 1983 között közel 40 ezer magyar fiatal vállalhatott munkát a valamikori NDK-ban. Sokan motorérért mentek, sokan a függetlenségért, hogy elkerülhessenek otthonról, esetleg a rossz családi viszonyok miatt, vagy világot szerettek volna látni, más embereket, szokásokat, megismerni, vagy a nyelvtudásukat, szakmai előmenetelüket szerették volna fejleszteni.
Egy közös volt mindegyikünkben: Nem tudtuk, hogy mi vár ránk több ezer kilométer távolságban. De hajtott minket a vágy, hogy megismerjünk egy más országot, más kultúrát. Új barátokra tegyünk szert, és vágytuk, hogy kitáguljon számunkra világ.
Akkor még nem tudtuk, hogy életre szóló élményben lesz részünk.
1967 novemberében érkeztem Berlinbe, a KISZ Kb. szervezőjeként - emlékszik vissza a "hősi" időkre Kenessei István.
Első és legfontosabb feladata az volt, hogy a kiérkező fiatalokból közösséget formáljon. A vezetőségnek képviselnie kellett a fiatalok érdekét, és kapcsolatot kellett tartaniuk a német gyárak, üzemek vezetőivel is. Ezért nagyon fontosnak tartották, hogy a kiérkező fiatalokat, hogyan fogadják, milyen lehetőséget tudnak kínálni számukra, a munkavégzés, továbbtanulás és nem utolsósorban a szabadidő hasznos eltöltésében.
A kezdeti időkben, bizony nehéz volt megszokni az önállóságot, hogy ha enni akarnak, akkor főzni kell, ha tiszta ruha kell, akkor mosni, vasalni kell, s ha elfogy a fizetés, bizony várni kell a következő fizetésig. Vagyis be kell osztani azt, ami van. Ráadásul, nem is egy, hanem volt, hogy három, négy műszakban kellett dolgozni. Tehát az idővel is jól kellett gazdálkodni. Ez nem ment egyik percről a másikra, bizony voltak nehéz percek, órák.
Azok a fiatalok, akik ezt a néhány évet végig csinálták, megtanultak alkalmazkodni, változó körülmények között teljesítő képesek maradni, vezetőként pedig szembesülni nem csak döntéseik következményeivel, de azok fogadtatásával is! - írja dr. Fűzeséri András, aki 1979 - 1983 között vezette az NDK - beli fiatalokat.
Elindul a vonat...
A fogadtatás
Drezdába érünk, a pályaudvaron zászlók, transzparensek, KISZ-sek, FDJ-tosok köszöntik az érkezőket. A hivatalos formaságok elintézése után, különböző irányba indulnak a csoportok.
Brand Erbisdorf - az érkezés után feltessékelik az újakat az étterembe, ahol a régiek magyar könyvekkel fogadják őket. Nyelvkönyv nem volt közöttük. Nem lesz időtők eleinte olvasni, mert nyelvtanfolyamra kell járnotok. - mondja Erdei Róbert a magyar ház vezetője.
Hetesével költöznek a háromszobás lakásokba, ahol a hűtőgéptől a villáig minden a helyén van.
Holnaptól nekünk kell főzni? - kérdezi egy lány. A többiek összenéznek és kirobban belőlük a nevetés.
Vendéglő van a közelben. - mondja az egyik.
Van edény a konyhában" - mondja a másik.
Az első fecskék
Sömmerda - 1967 november 16.-án indult el a vonat velünk Budapestről, a fekete különvonat körülbelül 1 600 fővel. Drezdából buszokkal mentünk tovább, Késő este volt, amikor megérkeztünk Sömmerdába. A Soemtronhaus-ban finom vacsorával vártak bennünket. Itt tudtuk meg, hogy hol fogunk lakni és dolgozni. A lányok nagy része a közeli Hochhaus-ba került, a többiek a környező falvakban kaptak szállást. Pénteki napon érkeztünk, és csak hétfő délután kellett mennünk, dolgozni. Először úgy éreztük, valahol üdülünk, mert akkor otthon még a szombat munkanap volt.
Garbacz János -
Vonattal indultunk Dunaújváros, Székesfehérvár, Budapest Nyugati Pu- Karl Marx Stadt majd magyar farmotoros Buszra szálltunk és meg sem álltunk Sömmerdáig!!! Fantasztikus fogadtatás, kevés nemzet a magyaron kívül tud ilyet megcsinálni. Engem, mint épületgépész alkalmaztak,területem Rechen és Schreibtechnik volt . 1972- ben Galvanizáló üzemhez kértek mivel akkor épült a német és magyar HAFE kapcsolat révén egy elektromos festő merülőüzem. Ott, mint fordító, kapcsolattartó dolgoztam és a szakmai dolgokban is segítettem. Amikor az üzem felépült üzembe helyezték egy rövid időreott maradtam, amíg a megfelelő karbantartó egység ki nem alakult. Később felső utasításra visszakerültem az anyaüzembe, de már, mint a karbantartás irányító. Kapcsolatom azóta is élő a régi kollegákkal.
Azt kérdezed, miért mentünk ki? Először is dolgozni, tanulni, pénzt keresni. Dolgozni Rendben! Tanulni Rendben, Pénzt keresni már nem teljesen volt minden, úgy ahogy Dunaújvárosban 1967 tavaszán mondták.
800 Márka volt ez az összeg, ami általában a beszédtéma volt. A valóság 150 előleg 170 márka végelszámolás. Hát a Magyar zenekar akik, Sömmerdában zenéltek az nem semmi volt.
A zenekar neve Soemtron volt, mint a gyár neve, ahol dolgoztunk.
Tagjai:
Hegyi Pál a zenekar vezetője, Molnár Róbert szólógitáros, Győrbíró Csaba zongora, szaxofon, K. Szabó József basszusgitáros, Gulyás János akkordos.A feladat az volt - meséli Molnár Róbert - hogy szervezzük meg a fiatalok életét, kovácsoljunk közösséget az ott levőkből. Megkaptuk a 3. emeleti helyiséget, amiből klubszobát alakítottunk ki. Eleinte beszélgetés, sörözgetés volt a klubszobában.
Majd összefogtunk a fiúkkal és megalakult a zenekar Soemtron néven.
1968-ban a zenekar jelentkezett a versenyre, amit az NDK megalakulásának 20. évfordulójára hirdettek, s amire mi is beneveztünk. Az NDK televízió is közvetítette a rendezvényt, ahol első helyezést értünk el. A nagy sikernek köszönhetően, mely bejárta az egész NDK-t - támogatást kaptunk a gyártól, és így sikerült új hangszereket beszereznünk. Ezután heti két alkalommal rendszeresen tartottuk a klubnapokat, amivel a fiatalokat össze tudtuk tartani és elindultak a közösséggé szerveződés útján.
Sajnos, a zenekar 1970-ben felbomlott, mert a tagok közül többen hazajöttek a három év lejárta után.
A későbbi csoportok
Berlin - férjem Papp László, - meséli Pintér Zsuzsa - ahogyan sokan ismerték a találkozókról: a Rendőr bácsi az érettségi után 18 évesen érkezett ide 1969 őszén. Az első csoport tagjaival Straußbergben volt a szállásuk és a Berliner Druckerei-ban kezdtek segédmunkásként dolgozni. Sokan kaptak lehetőséget a nyelvtanulás mellett különböző szakmák elsajátítására. A fiúk legtöbbje hamarosan megvásárolta az első motorját és azzal jártak haza a legtöbben.
1973-ban érkeztem Berlinbe - mondja Zsuzsa - két nappal a Berlini Világ Ifjúsági Találkozó előtt. Az a néhány nap egyike volt életem legcsodálatosabb élményeinek! Sok magyar fiatal is eljött az NDK fővárosába, ahol több mint 25 000 lány és fiú gyűlt össze a világ minden részéből.
Budapestről is érkeztek a VIT-re, akik másképp élték meg a találkozót. A tömeg valószínűtlenül nagy volt. Szállás tényleg nincs.
Az a hír járja, hogy a Mitropa-k nyitva vannak, és elnézik, ha az ember az asztalra borulva alszik. Mire odaérünk, s jöhetne elvileg az asztalra borulás, akkora kiderül, hogy mindegyik foglalt, azon már mások alszanak.
Viszont mindenki vidám. Azonnali barátságok születnek. Napközben kubai karneválozok felvonulása, színes ruhákban, a rumba ritmusára.
Esténként rockkoncertek, pl. LGT, Omega, a Friedrichshain Parkban.
Négy nap múlva fáradtan utaztunk haza. Így éltem meg a VIT-t, de nekem akkor sem volt rossz..
A mindennapok
Már az első hónapokban feltűntek furcsaságok, érdekességek. Az első fizetésünkből vettünk egy rádiót, amit nagy előszeretettel hallgattunk. Felfedeztünk egy adót, amin egész nap jó zenét, többek között - Beatlest - sugároztak. Fel is erősítettük jó hangosra. Egy nap bejött hozzánk a gondnoknő, s kérte, hogy ne hallgassuk ilyen hangosan a rádiót, mert ezt az adót nem szabad hallgatni. Ez ugyanis a Soldatensender és itt náluk ez tilos, nem kívánatos adó.
Egy alkalommal meglátogattuk egy kolleganőnket, a meghívást más kollegáink is hallották. Másnap a műszak kezdetekor behívtak minket a műszakvezetőhöz, és azt kérdezték tőlünk, hogy milyen TV-t néztünk. Nem is értettük a kérdést, azt válaszoltuk, hogy a kolleganőnek csak egy TV-je van. A kolleganő elmondta másnap, hogy tilos nyugati TV-t nézni, s ebből neki baja lehetett volna, ha kiderül, hogy nyugati adást néztünk.
Ebersbach
Az NDK-ban dolgozó fiataloknak napi nyolc órát, heti 44 órát kellett az üzemben, a gépek mellett tölteni.
Mária - lehet, hogy mások kaptak már ingyen valamit az élettől, nagyobb szerencséjük volt, de nekem mindenért meg kellett dolgoznom, s ezt egyáltalán nem tartom szerencsétlenségnek. Itt Ebersbachban kitűnően érzem magam, s ha néha hiányzik is az otthonom, azért nincs panaszom.
Persze előfordulnak összezördülések mesterekkel, kolleganőkkel, vagy a szálláson a magyar társakkal. Azért, mert valaki külföldön él, nem kerülheti el a konfliktusokat. Akkor van baj, ha valaki nem szeret, vagy nem tud dolgozni, vagy esetleg másképp képzelte el az itteni munkát.
A legtöbb helyen éppen a magyar fiatalok által végzett jó munka elismeréseként törekedtek a német munkaadók, hogy jó körülményeket biztosítsanak számunkra.
- A legtöbb szálláshelyen, saját klubunk van, ahol rendszeresen szervezhetünk programokat. Karl Marx Stadt megyében a Narva gyár a Brand Erbisdorfi üzemben kényelmes körülményeket biztosítottak az itt dolgozó lányok számára. Erfurtban az ottani Funkwerkben 170 magyar lány dolgozik, az új épületben levő szállásukon szépen berendezett klub, televíziós szoba, olvasószoba is található. Az üzemi otthon azonban nem családi otthon, így meg kell tanulni egymáshoz alkalmazkodni.
Vannak, akiken nem lehet segíteni, pl. Klárin, aki három héttel a munkába állása után, nem akart többé három műszakban dolgozni, mondván neki érettségije van, más munkakört szeretne, de a közértben nem tudott egyedül bevásárolni.
Zsuzsán, aki képtelen volt megérteni, hogy a szobában negyedmagával lakik, mindent szétdobált, összepiszkított s nem volt hajlandó kitakarítani a közös szobában.
Marin, aki különféle képzelt betegségekkel több időt töltött betegállományban, mint, munkában.
Ők nem is maradtak sokáig. Mesélhetnénk a vidám fiúkról is, akik képtelenek voltak betartani az együttélés, egymás mellett élés szabályait .Pl .elkötöttek egy gazdátlannak tűnő autót. Az illuminált állapotban elkövetett, rövid autókázás egy fánál ért végett. Ők szerencsésen megúszták, de az esetnek lettek következményei.
Igaz ugyan, hogy mindenki tudja, hogy saját magáért felelős és nem szabad egy esetből általánosítani, de mindannyian tudjuk, hogy nagyon sokan ítélnek egy országról, néhány állampolgár viselkedése alapján, aminek lehet az a következménye, hogy negatív vélemény alakul ki rólunk.
Súrlódásokra sor került a magyarok és a kelet- németek között, de a legélesebb diszkókonfliktusok inkább a kubaiakkal, algériaikkal, mozambikiakkal vagy azoknál egymás között zajlottak.
De el kell mondanunk, hogy a magyarok adták a legnagyobb és a legszervezettebb csoportot a külföldiek között, a keleti blokkhoz tartoztak, rendezett társadalmi körülmények közül jöttök. Azt lehet mondani, hogy ők illettek bele legjobban a képbe
Kirándulások
Voltak közös, szervezett kirándulások, de amikor már többen megvették az első motort, autót, akkor azzal indultak el felfedezni az NDK városait, tájait.
Az egyik hétvégén elhatároztuk, hogy kirándulni megyünk Merseburg, Kyffhäuser irányába. Már fél órája úton voltunk és éreztük, hogy nem gyorsul a kocsi, mint mazsola vezető, hamarosan megállapítottuk, hogy idáig behúzott kézifékkel jöttünk. Később már szédítő 80 kilométeres tempóban is tudtunk haladni, különösen lejtmenetben. Egy vasúti átjárón való átkelésünkkor a lökhárítót veszítettük el, de nem adtuk fel, haladtunk tovább úti célunk felé. Már Merseburg külvárosában jártunk, amikor a kocsi jelezte, hogy inni kér. beértünk a Fő térre, ahol szerencsére volt egy barokk szökőkút, amibe belemerítettük kis vödrünket. A szökőkút vize - láss csodát - szivárványszínűre változott, a vödörben levő maradék olaj hatására. Hamarosan megjelent a rendőr, aki szabálysértés miatt le is gombolt rólunk fünf Mark-át . Majd elkísért minket, hogy a kocsi műszaki állapotát ellenőrizze és hogy figyelemmel kísérje további ügyködésünket. Hamarosan útnak indulhattunk, egy két javítás után: rögzítettük az első és hátsó rendszámtáblát ( dróttal), kicseréltük az irányjelzőt. Már besötétedett mikor Kyffhäuserbe értünk. Az emlékmű tövében egy nagy füves tisztáson fel is vertük a sátrunkat és nyugovóra tértünk. Reggel hatalmas zsivajra, autók, motorok zúgására ébredtünk, mint kiderült a parkoló közepén állítottuk fel sátrunkat. Hamarosan kért rendőr közeledett felénk és mindjárt benyújtották a számlát - fünf Mark.
Jaj de jó, halihó, nincs nap fünf Mark nélkül. Hé, fiúk, hány naposra is terveztük a kirándulást?? Már csak büntetéstechnikai okokból kérdezném?
Hazafelé, Lipcse magasságában hátranézve azt láttam, hogy apró öntvény darabok potyognak ki az autóból. Megálltunk, tényleg öntvény. Motorháztető fel - az egyik hajtókar kikönyökölt. Hogy az a.... Most hogy érünk haza? Próba, szerencse! A gép két hengerrel, alig olajjal a teknőben ha lassan is, de elindult. Az emelkedőknél már keményen kellett tolni, de ezt szumó edzésnek fogtuk fel.
Tetézve a gondjainkat, közben finoman eleredt az eső. Fájdalmunkban nem mertünk nevetni, mert akkor ott maradtunk volna. Ember feletti teljesítményünknek köszönhetően az autó stabilan tartotta a 20-30 km / óra sebességet.
A sötétség leple alatt lopóztunk be Karl Marx Stadtba, s mire az Ossietzkyre értünk már világítani sem volt kedve a csoda autónak, majd kilehelte a lelkét.
Azóta az ötös számról a keletnémet márka jut eszembe, de hogy ennek mi lehet az oka, azt megfejteni sem tudom.. A hajtókar sokáig szobám falát díszítette, emlékül kalandos utunkra. Nagyszerű gép volt, béke poraira!!!
A vásárlás
Az Artur közeli Kaufhalléban a bevásárlás után, irány a zöldséges. Gyönyörű magyar jonatán alma érkezett! Mint ahogyan ismert, hamarosan kígyózó sor alakult ki. Mi is beálltunk. Lehetett kérni is, meg toltak ki kocsikat, rajtuk papírzacskóban alma, kb. két kiló volt egy zacskóban. Gyorsan felvettem két csomagot, de a zord eladónő közölte, hogy egy ember csak egy csomagot vehet. Mit volt mit tenni, visszaoldalogtam az egyik zacskóval a sorban állók rosszalló pillantásai közepette. Majd duzzogóra vettem a figurát, vissza mentem a Kaufhalléba, s az ott szép számban vásárolgató magyarokat kértem meg, hogy ha nekik nem kell az alma, vegyenek nekem még almát. Egy röpke óra leforgása alatt 12 kiló magyar jonatán alma boldog tulajdonosa voltam.
Valamikor a hetvenes évek elején Sömmerdában, elmentem a zöldségeshez, hogy bevásároljak. Az ugyebár ismert, hogy almán, káposztán és burgonyán kívül nem volt nagy választék annak idején az NDK-ban. Mikor sorra kerültem kértem egy kiló almát. Mire a hölgy mosolyogva hátrament a raktárba és visszatért egy óriási papírzacskóval a kezében és átadta. Csodálkoztam, hogy miért ment hátra a raktárba, mikor a mögötte levő ládákban volt az alma. A zacskó tele volt zöldséghulladékkal. Kiderült, hogy ő az egy kiló Apfel - t, - Abfall - nak értette és arra gondolt, hogy talán nyulat tartunk az erkélyen. Na ezen azután jót nevetünk, de még otthon is és a munkahelyen is ezen, nevetett mindenki. Csak az Umlaut hiányzott az Apfel-ről és ebből adódott a félreértés. > Aepfel - Apfel - Abfall. >
Erfurt 1969
Egy alkalommal szembe jött velem egy ismerős magyar lány, aki köztudomásúlag kerülte a nyelvtanfolyamot. megkért, hogy segítsek neki venni húsz deka disznóhúst, mivel neki nagy erőfeszítésébe kerülne megértetnie magát németül. A legközelebbi húsboltban 5-6 vevő állt előttünk. Okos srác révén tudtam, hogy a németek nem dekát, hanem grammot mondanak, csak éppen az értéket felejtettem el átszámolni. Teljes német helyességgel és kiejtéssel szóltam a középkorú eladóhoz: Bitte, geben Sie mir zwanzig Gramm Schweinefleisch! - Ez ugyebár 2 dekagramm, de ez akkor még nem derült ki, kissé gyanús volt nekem az eladó ingerült viselkedése, gondoltam ballábbal kelt fel. Kimerdet szemekkel nézett rám, majd tagoltan kérdezte: Was möchten Sie? Elismételtem a mondatot, közben kontrolláltam maga, mindent jól mondtam e, de úgy éreztem, hogy perfekt német helyességgel fejeztem ki magamat. A mögöttünk álló úr, rászólt az eladóra, hogy ne tartsa fel a sort, ha én 20 grammot kértem, akkor adjon 20 grammot. Én fejbiccentéssel helyeseltem is az indítványát. Az eladó fogta a kést, és leakarta vágni a húst, mire kis barátnőm, közbeszólt, hogy kérjem szeletekben. Mire én: Bitte im Scheiben ! Was - zwanzig Gramm im Scheiben??? - és számomra érthetetlen módon az asztalhoz csapta a kést mérgében. A kislány sem értette a felháborodás okát, majd megkért kérdezzem meg, van e ennél szebb hús, ez ugyan is nem néz jól ki. Kérdésemre elutasító választ kaptam, mire a lány közölte, hogy próbálkozzunk máshol húsvásárlással. Órákon keresztül elemezgettem, mi lehetett a baj, ok nélkül talán még sem kellett volna, ennyire felháborodnia az eladónak.
Elalvás előtt ugrott be az ok! - Hangosan felröhögtem, mire a lakótársaim berohantak a szobámba. Elmeséltem a történetet a haveroknak, mire olyan jót mulattunk, hogy észre sem vettük, hány üveg sör folyt el reggelig, - mert persze mindenkinek volt egy - egy jópofa története.
Sömmerda -
Akkor még nem volt a páromnak motorja, így hát kerékpárra kaptunk és azzal indultunk hazafelé. Csak hogy egy kerékpáron két ember, csak úgy tud utazni, hogy az egyikük, jelen helyzetben én, a vázon ül. Útközben ránk szólt egy férfi, értettük is, meg nem is, hogy mit mond, csak foghegyről visszaszóltam neki, hogy Halte Klappe. Hiszen már nagyon bírtam a német nyelvet! Majd továbbhajtottunk. Igen ám csak, hogy sorompót kaptunk, meg kellett állnunk, közben a mi ismerősünk utolért minket. Közölte velünk, hogy ő rendőr és azonnal menjünk vele az őrszobára. Mit volt mit tenni, követtük őt a rendőrségre.
Kihallgatás, hogy miért mondtam ilyet, mikor ő csak jó szándékúan figyelmeztetett, hogy ez baleset veszélyes. Mire én ilyen csúnyán válaszoltam vissza. Közölte, hogy jelenteni fogja az üzemben. Mi kellőképpen megilletődve vettük tudomásul, majd a lógó orral haza toltuk a biciklit.
Nem lett következménye, de a napunkat sikerült elrontania.
Az első csoportokkal, 1967-ben érkeztem ki az NDK-ba. A nyelvtudásom még csiszolásra szorult, de akkor is el kellett menni vásárolni. Beléptem a boltba, ahol már voltak bevásárló kosarak is és meglepődve olvastam a feliratot, miszerint - Nehmen Sie Körbe! - csodálkoztam, honnan tudnak ezek magyarul, s miért nem írnak mindent magyarul, miért csak azt, hogy körbe kell menni??
Kapcsolatok, szerelem
Fiatal, nőtlen férfiak (fiúk) érkeztek egy - egy vadidegen városba, kezdetben minimális nyelvtudással. Mikor megérkeztek már tudni lehetett, hogy más honfitársaik, nők is dolgoznak a különböző üzemekben. A legegyszerűbb kapcsolatépítés az volt, ha bekapcsolódtak lakóhelyük életébe.
A multikulturalitás az üzemen kívül mindenekelőtt a hétvégeken az ifjúsági klubokban, diszkókban és a vendéglőkben érvényesült. A fiatal magyarok hamar felkeltették a szász lányok érdeklődését, s hamar kialakultak a kapcsolatok. A menyasszony - táncos magyaros lakodalom és a balatoni mézeshetek után a párok visszatértek és az NDK-ban alapítottak családot. Sok kapcsolat azonban tönkre ment, hiszen a fiúk többsége katonai szolgálata előtt érkezett az NDK-ba. Sok német asszony, nem akart hazajönni Magyarországra, még akkor sem, ha volt már gyerekük. Előfordult az is, hogy a katonai szolgálat letöltése után a férj már nem tudott kihez visszamenni. A felesége már más magyarral élt együtt. Megszakadtak úgyis a vegyes kapcsolatok, hogy ha a feleség nem akart hazajönni, s a közös gyerek ott maradt az NDK-ban. Majd évek múlva a véletlennek köszönhetően találta meg a felnőtt lány az édesapját. Ma is sokan keresik meg az Egyesületet azzal, hogy szeretnék felvenni a kapcsolatot magyar édesapjukkal, ill. segítsünk neki megkeresni az édesapját.
András egy erfurti üzemben ismerte meg leendő feleségét. Bár először nem ő, hanem, a kollegája szemelte ki a német lányt. Engem kért meg, hogy segítsek tolmácsolni egy randevú megszervezésében. Nagy megrökönyödésemre a lány azt válaszolta, hogy a kollegámmal nem, de velem szeretne találkozni.
V: Könnyű szívvel hagytam ott az NDK-t, s jöttem a férjemmel együtt Magyarországra, mert szerelmes voltam. Nekünk az akkori NDK-soknak Magyarország kis Nyugatnak számított. Én olyan ember vagyok, aki mindenhol tud alkalmazkodni. Bár az is igaz, hogy ha sejtettük volna a történelmi változásokat, akkor nem biztos, hogy Magyarországon telepedünk le.
De a magyar fiúk sikerét mi sem bizonyítja jobban, hogy például 22 házasságból, 21 esetben német lányt vettek el a magyar fiúk. (Erfurt).
A munkaidő után a fiatalok táncos helyekre jártak, itt ismerkedtek, mulattak, ittak, de a másnapi hat órai munkakezdéssel nem volt gond. A német mesterek nem nézték jó szemmel a késéseket, de a munkát a magyar kollegák 14 órára 100 %- minőségben a megadott mennyiségben teljesítették.
De adódott olyan eset is, amikor a magyar virtust mutatták meg a fiatalok. Négyen jöttek hazafelé a késői busszal. Békésen dumálgattak, mikor tizenegy német fiatal, már eléggé italos állapotban útjukat állták. Közrefogták őket, hárman felvették velük a harcot, a negyedik haza szaladt segítséget hozni.
A Verik a magyarokat! kiáltásra, nagy dübörgés hallatszott a lépcsőházban, rohant a felmentő sereg. Menjünk, nézzük meg mi is mi van, mondtam a szobatársamnak. Már lehettünk vagy harmincan, a bámészkodó tömegből egy -egy ütés és rúgás is elcsattant. Nagyon egyenlőtlenné vált a küzdelem. Megszólaltak a szirénák, elcsendesült a küzdőtér . - Srácok indulás haza, jönnek a zsaruk. - mondta egy határozott hang. Mint szervezett katonaság: volt, aki bágyadtan, a gólya viszi a fiát módra, vagy sántikálva, de a saját lábán, vagy mások által támogatva, de villámgyorsan eltakarodott a díszes társaság. A mentősöknek 11 sérültet kellett ellátni: volt közöttük agyrázkódásos, orrtöréses, fogtöréses, kéztöréses, az átlag nyolc napon túl lábadozott. Még azon a napon rendőri ellenőrzés volt az Arthuron.
Az az érdekes, hogy se előtte, se utána nem volt semmiféle hasonló sztori, ezt viszont részben át is éltem. Persze ekkora összetartást sem tapasztaltam sehol a magyarok körében.
Előfordult az is, hogy valakit fegyelmivel küldtek haza. Ennek oka lehetett, az italozás, a késés a munkahelyről vagy a munkakerülés. Volt, aki hetekig nem ment dolgozni, de igazolni nem tudta a hiányzását. Az ilyen esetek fegyelmi eljárást vonhattak maguk után:
Az Ön ellen lefolytatott fegyelmi eljárás alapján megállapítom, hogy magatartása nem felel meg az elvárásainknak, az NDK-ban dolgozó munkásfiatalokra vonatkozó követelményeknek. Ezért - a fegyelmi bizottság jegyzőkönyvét figyelembe véve, a Munkaügyi Miniszter felhatalmazása alapján munkavállalási engedélyét megvonom. Felszólítom, hogy a Német Demokratikus Köztársaság területét, ezen, végzés kézbevételétől számított 48 órán belül hagyja el és térjen vissza Magyarországra.
Magyarországra is érkeztek hírek az ott dolgozó fiatalokról, amelyek jó dolgokról, kezdeményezésekről adtak hírt.
KISZ Híradó - NDK-ból érkezett
Az NDK - ban dolgozó fiatalok a termelőmunka mellett egyre jelentősebb részt kérnek német barátaink kulturális életéből. Így például Karl Marx Stadt-ban a megyei KISZ bizottság kezdeményezésére a városban dolgozó fiatalok néptánccsoportot alakítottak. Már sor került az első bemutatkozásra is. A Forradalmi Ifjúsági Napok keretében nagy sikerrel mutatták be német barátainknak a csoport tagjai a magyar népi táncot. Most újabb szereplésre készülnek. Május 24-26.-án az FDJ. fesztiválon, júniusban a Karl Marx Stadt-i munkásfesztiválon lépnek színpadra.
Átadták az NDK-ban dolgozó magyar fiatalok kongresszusi ajándékát az alcsútdobozi Egyetértés TSZ-nek.
Hazánk felszabadulásának 30. évfordulója és a XI. pártkongresszus tiszteletére az nDK-ban a Ludwigsfeldei IFA teherautógyárban dolgozó 200 magyar fiatal vállalta, hogy társadalmi munkában elkészít egy öttonnás tehergépkocsit és a járművet a kedvezőtlen körülmények között gazdálkodó termelőszövetkezetnek ajándékozza. A vállaláshoz csatlakozott az IFA gyár vezetősége és ifjusági szervezet is. A terven felüli tehergépkocsi ötezer órányi külön munkával készült el, és azt szerdán ünnepélyesen átadták a termelőszövetkezetnek. Az átadási ünnepségen részt vett és beszédet mondott Georg Folk, az NDK budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője és Boór Ferenc, az MSZMP Fejér megyei bizottságának titkára is.
Magyar Középiskola Drezdában
A témazáró dolgozatot megelőző eszmecsere. A tanteremben 20 év körüli lányok és fiúk, harminc- negyven közötti asszonyok és férfiak ülnek egymás mellett. Hét közben három műszakban dolgoznak az NDK nagyüzemeiben, ki Thüringiában, ki a Keleti tenger partján, ki a Fővárosban, Berlinben, ki pedig kitt Drezdában, hétvégén beülnek az iskolapadba, hogy érettségi bizonyítványt szerezzenek.
A legérdekesebb középiskola ez, amit eddig láttam. Nemcsak azért, mert itt a diákok és a tanárok a megnyitó óta tegezik egymást, hanem azért is, mert a drezdai magyar középiskola tanári karának többsége szintén diák. Órákat utaznak szombatonként, hogy az iskola jól működjön. Nem egyik napról a másikra született meg ez a középiskola itt Drezdában. Voltak más kezdeményezések is, ahol több- kevesebb sikerrel folyt az oktatás. Nem bizonyítvány gyárként működik Drezdában a középiskola. Hivatalosan a Budapesti Táncsics Mihály gimnázium kihelyezett tagozataként működünk. Az első és második évet egy tanév alatt végezhetik el a jelentkezők, akik pedig szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkeznek, azok a harmadik évfolyamon kezdhetik a tanulást, sikeres különbözeti vizsgát tesznek biológiából és földrajzból.
Ki és mennyit fizet nektek azért, hogy itt tanítotok? - kérdezem a tanároktól. Senki és semmit! - hangzik a válasz. Társadalmi munkaként vállaltuk. társadalmi munka minden szombaton, amikor pihenhetnénk, elmehetnénk a diszkóba, leülhetnénk a gyerekkel játszani... hiszen a legtöbbjük családos ember.
Miért? Miért vállalkoztak? Már nyelvemen volt a kérdés, de aztán inkább hallgattam. Meg tudom, hogy az iskola is ingyen adja a termet, fűtenek, világítanak számukra és a szertár is a rendelkezésükre áll, minden szemléltető eszközt használhatnak. A jelentkezők többsége sikeresen teszi le az érettségi vizsgát otthon, mert azt csak az otthoni vizsgabizottság előtt lehet. Le a kalappal azok előtt, akik három műszak mellett, az NDK különböző helyeiről érkezve szombatonként tanulással töltik az idejüket.
Zsebényi József a berlini KIB és a Neues Deutschland otthonának nevelője
Nem kellett sok idő annak felismeréséhez, hogy hazánkat csak akkor lehet megfelelően képviselni, ha a saját ismeretanyag eléri az érveléshez szükséges szintet. A tervekbe így iktatódott be a FIN során a hazánk bemutatásához és történetének megismeréséhez kapcsolódó szakasz. Ennek érdekében táborokat szerveztünk, amelyen aktivistáink vettek részt, fel készítve őket a kinti élet megszervezéséhez. A résztvevők élvezték, hogy róluk van szó, hogy saját véleményük is tükröződik az összeállításban. Beszélgettünk és tanultunk is egyben. Használták is a táborban elsajátított ismereteket a kinti lakóotthonok életének megszervezésére.
Nekem akkor jött meg a kedvem, amikor kiderült, hogy magunknak csináljuk. Meg klubépítés! Ti is csináltok? Azután mikor elkészült, akkor kiderült, hogy működtetni is kell. Hát az nem volt könnyű, de megcsináltuk!!"
A hazautazás - a BÚCSÚ
A vasútállomáson meglepődve tapasztalta, hogy milyen nagy tömeg verődött össze. Sokan műszakot cseréltek, hogy ott lehessenek. Kétszer is volt már, hogy öregeket búcsúztatott. Most őt búcsúztatják. Kisebb csoportokban beszélgettek, lengtek a zászlók, amikor egész halkan, majd egyre erőteljesebben megszólalt a számára legszebb, legcsodálatosabb dal:
A HIMNUSZ
Mindenki énekelt, el-elcsukló hangon, amikor szép lassan elindult a vonat, s közben csak hullt az ezüsteső, az ezüst egypfenningesek. Amikor az utolsó kézfogások is már csak gyenge érintésekké váltak, majd végleg elszakadtak, nem tudta visszatartania könnyeit.
Közben csak hullt, hullt az EZÜSTESŐ!
Ő is szórta rendesen, s amikor már az ezüstszínű peron, a zászlók és a kiáltások is mind a -mind a távol sötétségébe tűnt, csak akkor ült le. Nem nézett a társaira. Tudta ugyanazt fogja látni..... könnycseppeket a szemekben, s az arcokon. Kezében még szorongatott egy egypfenningest, gondolta kidobja!
De nem !
Eltette emlékbe erről a napról, az NDK-s időkről. Nézte az esőt, mely oly valószínűtlenül esett, s eszébe jutott, hiszen ő is látta, amikor csak hullt, hullt az igazi EZŰSTESŐ!
Mindig is érezte és egyre erősebben érzi ma is, ha az a különvonat megint ott állna a győri pályaudvaron, futna, rohanna, hogy ott legyen, hogy rajta lehessen! Újra kiáltaná: Halló Chemnitz, jövök! - és újra elindulna
ÉLETE EGYIK LEGSZEBB, LEGCSODÁLATOSABB ÉLMÉNYE FELÉ
Forrás: Zsebényi József kutatása és munkája alapján.
|
