Utolsó Posta: Radeberg
Utolsó Posta: RadebergDREZDÁBAN, a főpályaudvartól egy hajításbyira, sok emeletes új épülertben lakik százharminc, nagyrészt Szabolcsból verbuvált építőipari munkás. Az NDK-nak mind a 17 megyéjében dolgoznak magyarok - jelenleg, hozzávetőleg 3500-an - a a szabolcsiak híre valamennyi megyébe eljutott. Szombatonként, mikor a hati kereset már a zsebükben lapul, elindulnak a Lindengartenbe, Drezda egyik kisvendéglőjébe, felhajtanak néhány pohárral, aztán kezdődik a verekedés. - Ne tessék általánosítani - figyelmeztet egy fiatalember abból a legalább harminc fős csoportból, amelyik egy perc alatt verődött össze a hírre, hogy újságíró érkezett Budapestről. - Aza legnagyobb baj, hogy ne, azt mondják: Nagy István vagy Tót Károly nem fér a bőrébe, hanem hogy a magyarok cirkuszolnak. Vagy inkább így: a nagyar kőművesek. Pedig, tessék elhinni, csak néhány emberről van szó... Körülnézek, az arcokat vizsgálom. Olyan különbözőek! Az egyik fiú vállig növesztett, zsíros haja után a másik, gyér szakállú szőke fiatalember tűnik fel, ha azt mondaná, hogy tanársegéd az egyetenen, gondolkodás nélkül elhinném. A német munkatársakról beszél - Olyanok, mint a gépek, állandóan jár a kezük. Pontosan dolgoznak, soha nem késnel, de ha letelik az idő, persze abbahagyják a munkát. a majszter pedig, ezt okvetlenül tessék megírni, velünk együtt hordja a téglát, sőt betonoz is, ha éppen úgy adódik. otthon egyesek ki sem bújnak az irodából! De ő meg is követeli a pontos munkát. - Tegnap odajótt hozzám a majszter, - mondja egy fekete fiú - és háromszor újracsináltatta velem a zsaluzást... Többen is bólongatnak, hogy hát igen, otthon a gyorsaság volt a fontos, itt viszobt a tempó nem sokat számít, mert ha nem precíz, hibátélan a munka, nem fogadja el a munkavezető. A lakásokkal nagyon elégedettek.Egy-rgy főzőfülkés. tágas garzonlakásban hárman laknak. Dicsérik rendőröket, ha verelednek, nem történik semmi egyéb, csak kocsiba rakják és hazaszállítják őket. A német lányoltól meg egynesen el vannak ragadtatva. Radebergben a magyarok a Rafena művekben, dolgoznak, elektronikus számítógépek szerelését végzik. Nálunk is terveznek hasonló üzemet, s ha megvalósul, rájuk, a Németországot megjárt szakemberekre nagyon számítanak. A radebergi magyarolra elég nehezen találtam rá, a Neue Illustrierte fotoriporterével autóval indultunk felkutatásukra. A német kollégára bíztam a kérdezősködést, elvégre ő van otthon. Akárcsak egy magyar kisvárosban jártunk volna, a kolléga egymás után szólította meg a járókelőket, ugyan merre találjuk meg a Raiffeisenweget. Legtöbben kijelentették, hogy fogalmuk sincs róla. - Hol vannak a magyarok? - Ja, magyarok. És már mutatták is az utat. A házhoz azután már az utcán sorakozó, vadonatúj motorkerékpárok odaigazítottak. A motorkerékpár különben, sajnos már két halálos áldozatot is követelt. Az egyik fiú a drezdai "szellem autós" csoporthoz tartozott, akikról előző riportomban beszámoltam. A fiú még meg sem vette a motorját, a következő héten akarta befizetni, egy kölcsönkapott motort próbált ki, mit tud majd az ő gépe. Az úton megcsúszott... A motorvásárlás nagyon sok örömet szerez a fiataloknak, és ha akad közöttük felelőtlen is, nem ez a dolog lényege. Hozzátartozik a Németországban vállalt munkához, hogy né,i pémzt gyűjtsenek, "beruházzanak", s ha éppen motort vásárolnak, azzal körülnézzenek az országban. (De motor nélkül is; a Radebergben lakó 180 magyar között alig akad, aki ne járt volna például Drezdában, ne nézte volna meg a Zwinger világhíres képgyűjteményét.) Nemrég épült lakóházak kétszobás összkomfortos lakásaiban élnek, egy-egy lakásban hatan. Minden három lakásra jut egy hűtőszekrény, minden 12 lakásra egy külön társalgó telvízióval. A 180 fiatal közül úgyszólván mindegyik érettségizett. és egy-két kivételtől elktekintve többet keres mint itthon Itt is, akárcsak Drezdában és másutt, a havi, levonásokután kézhez lapott átlagjövedelem 500 Márka, azaz kétezer forint. Van aki elégedett, van aki elégedetlen. Radebergi közvélemény-kutatásom szerint a lányok jobban érzik magukat, mint a fiúk -, többen is vannak. A fiúk közül pedig azok elégedetlenek, akiket valamelyik lány delvállalt "kosztosnak". Nem kell hozzá szerelem, elég a barátság is, hogy egy lány főzzön rá és az inggombját felvarrja. SZERELEM. Radebergnen hét pár tervez házasságot. Tulajdonképpen nem is biztos, csak hát...Csak hát a Rafena vezetősége azzal fordult a magyar KISZ-titkárhoz, hogy egy héten belül közölje, hányan akarnak jövőre összeházasodni, azok számára ugyanis lakásokat terveznek. Mert a németek már ilyenek, előre akarnak tudni mindent. A magyarok pedig olyanok, hogy fogalmuk sincs, mi lrsz jövőre... Azért, "für alle Fälle", hét párt bejelentettek. Mielőtt a radebergieknek is feltenném a kérdést, amelyet a drezdai vállalatoknál dolgozó magyaroktól is megkérdeztem, hogy vajon szívesen fogadják-e őket a németek, előbb a nyelvtanulásra terelem a szót. Ez ugyanis függvényae az előbbinek; ha nem tudnak németül, aligha tudják értékesíteniazt a lehetőséget, hogy egy nép belső életével megismerkedjenek. A felelet lehangoló. A tolmácsnő tanfolyamot indított; hamarosan be kellett szüntetni, mert úgyazólván senki nem jött el az órákra. Azzal a harminc szóval boldogulnak, ami nagy nehezen rákuk ragadt, ha meg kimerül a szókincs, a mondanivaló háztalevő részét eltornásszák. Ezért nincsenek barátságban, általában, az idősebb német munkatársakkal. Az idősebbek ugyanis borzadva hallgatják, a magyarok miképpen feszítik keresztre a szépdéges nyelvüket. A fiatalok nem sokat törődnek ezzel. Hátbaveregetik egymást és munka után együtt mennek sörözni. Különben is, Radebergben, a Schillergartenben mérik a világ legjobb sörét;a gyárból közvetlenül kapják a különlegesen jó minőségű sört. Ennyi kiváltság jár is egy radebergi vendéglőnek. A SZOKÁSOK itt persze, kissé mások. Otthon meghívják egymást az emberek: úgy illik, hogy mindenki fizessen egy rundot. Németországban ki-ki fizeti a saját cehét. Az is szokatlan volt a magyarolnak, mikor egy német szaki odalépett hozzájuk, kért egy cigarettát, s át akart myújtani érte 20 pfenniget. Telek a hónapok, a szokások összehangolódnak, a németek már nem kínálnak pénzt a cigarettáért, s a magyarok ki-ki alapon úlnek le sörözni. A német üzemvezetőség - amennyire utazásom során tapasztaltam - előzékeny a magyarokhoz. A drezdai Transzformátorgyár varrógépet kölcsönzött a lányoknak, modern foto-laboratóriumot szerelt fel a fiúknak, a Baukombinat moszkvai társasutazást adott jutalmul öt kőművesnek, a Rafena lakásolat ajánlott a házasulandóknak. Nem vitás, hogy a külföldi munkavállalásnak ez a szervezett kísérlete okos, hasznos kezdeményezés, még akkor is, ha egy sor problémát vet fel. A kint dolgozó magyarok helyzetéről sszóló előző beszámolómban már érintettem a legfontosann dolgot: nem mindenki helyezkedhetett el szakmájának és képesítésének megfelelően. Előfordult, hogy érettségizett lányok, akik pincértanulónak indultak Drezdába, s csak tányért mosogatnak. A német munkáltatók védelmébenhozzá kell tenni, hogy a lányok közül legtöbben nem tudnal németül, és ha, mondjuk, be is vágják szóról-szóra az étlapot, a vebdégnek azzal a léréséval, hogy nincs-e véletlenül egy kis szódabikarbóna, már mem tudnak mit kezdeni. Mindent összevéve - olyasmit is, amiről itt egy szót sem ejtettem -, nem kell 18-20 éves lányokat a vendéglátóiparba küldeni külföldre! ANNYI SZAKMA, annyi munkalehetőség akad ezen kívül is, ahol, egy üzemi közösségben sok értelmes, hasznos tapasztalat adódik. A német dolgozóktól precíz munkát, okos időbeosztást éehet tanulni. És megbízhatóságot. Amerre jártam, mindenütt lelkes örömmel űjságolták a magyarok, nyugodtan otthagyhatok bármit, bárhol, az utcán is, nem fogják elvinni. Az NDK-ban munkát vállalt fiatalok nagy része megállja a helyét. Jól dolgoznak, és - hogyan fejezzem ki magam,hogy ne hangozzék túlságosan áhitatosan - felelősségtudattal viselkednek. Találkoztam például egy fiatalemberrel, név szerint Hermann Istvánnal, ő a tanszformátorgyáriak állami megbízottja - minden magyar csoport négy képviselőt választ, KISZ-titkárt, párt-, szakszervezeti és állami megbízottat -, aki rokonszenves buzgalommal intézi kilencven fiú és lány ügyea-bajos dolgait. Megmutatta a noteszét. Minden napra jónéhány ilyen és hasonló problémát jegízett fel; a gyát személyzetisével megsürgetni a hazalátogatók útlevelét; egy fiút áthelyeztetni másik munkahelyre, mert a művezetővel nem jól jönnek ki; az egyik lány sírva rohant hozzá, hogy ... baj van. Mert bizony, még az effélét is neki kell elrendetnie. EMLÍTHETNÉK még nagyon sok fiatalt, aki - korához illő jókedve, harsánysága, de még kisebb-nagyobb bolondsága ,ellett is - komolyan veszi a maga s a többiek sorsát. Halasi Mária |