MESE A ZÖLD PÖTTYÖS ELEFÁNTRÓL - WINCZHEIM TIBOR
MESE A ZÖLD PÖTTYÖS ELEFÁNTRÓL
Dunán tutaj úszik, rajta egy kormányos
Neve is van neki, még pedig furmányos:
Ányos lenne szentem, de nem Jedlik Ányos
Hanem egyszerűen: a Kalányos Ányos
Tutaja teteje igencsak furmányos:
Fogaskerék, csörlők, s egyéb tudományos
Ékszíjak, áttétek, fura tákolmányok
Lánckerék, emelők, önműködő horgony
Jégálló evezők, irányító-tornyok,
Kötelek, zsinegek, csavarodó orsók,
Zsákok, bordó-hordók, és egy pörgő-forgó.
Kormányrúdja végén fodrozik a tajték
Szitál a finom hó, fehérlik a tájék,
Ócska motorjában felhabzik a tajték
- De fura ez! – mondá -, - A pipám is tajték!
Járművét mi hajtja? Elektromos fúró,
Vízbe érő szárán frissen készült túró
Félig napelemes, félig pedig hornyolt
Úgy tűnik, víz-hűtős, szén-acél tokmányos
Első rendű anyag, biztos nem zárványos.
Al - és felépítmény igencsak arányos
Ritka vízi-jármű, valóban látványos
Hogy ezt ki tervezte, az, bizony talányos
Talán a kormányos? Ez a fura Ányos?
Az ő okos feje ilyen tudományos?
Tutaján kicsiny ház, oldala márványos
Eresz alatt szögön lógnak halászhálók:
- Hol vagytok halaim? Az iszapban háltok?
Halihó! Ébresztő! Vár rátok a hálóm!
Húsos testeteket serpenyőmbe várom!
Szép ez a december, nem soká karácsony!
Ha lenne sparheltem, sütnék is kalácsot!
Házának tetején vastag a hó-bunda
Kalyibájában lóg egy molyrágta bunda
Felveszi, sámlira leül ő bundában
Lábosban sülnek a snecik is bundában
S míg ő a halakat gyorsan megforgatja
Fejében forgatja: „csalás ez a foci,
Sok kidobott lóvé és mindenhol bunda!
Na, mindegy, fő, hogyha tele lesz a pocim
Nem érdekel semmi, hagyom is a focit!
De meg kell kajálnom, éhes vagyok kicsit
S ha bendőm megtömtem, durmolok egy kicsit!”
Ki is köt a roma, úgy, mint máskor szokott
Serpenyőjében hal, az a sok bundázott
Fületlen lábasból szed hozzá tárkonyos,
Mákonyos, magyaros paprikás tokányost
És, hogy meg ne ülje picike pocakját,
Kanalaz hozzá sok pirított tarhonyát.
Kiváncsi’n nézi őt egy kicsike kócsag
S azt is, hogy mért’ van a fedélzeten tócsa?
A roma dob neki tárkonyos tarhonyát
Gondolja, jót tenni szép dolog, nem hátrány
És szeme úgy csillog, mint fekete kátrány
Mindketten jól laknak, desszertnek naspolyát
Esznek, majd Kalányos veszi a ráspolyát:
Reszel, fúr, farag, hisz van mit javítani.
Tudja, hogy nincsen most kire számítani.
„Leszek magam ura, egyedül maradtam,
Életemnek útján mégiscsak haladtam…
Adósa senkinek sohasem maradtam!...
Ezután jön rendrakás: eszcájg és tarhonya
Mind megy a helyére, s persze a naspolya
Épp úgy, mint a cigány kopottas ráspolya
„De mit főzzek holnap? Elfogy a tárkonyos,
Magyaros kajám, a tejfölös tokányom!
Azt írta valahol Iván, a Turgenyev:
„Ha nincsen tarhonyád, egyél majd burgonyát!”
Paprikás kolompér ugyancsak fenséges,
Bár király nem eszi, sem úri fenségek!
Vagy egyek lapcsánkát? Tócsnit, vagy böhönyét?
Láttál te már ilyen igazi tohonyát!?
Lusta vagyok én ma, nincsen semmi kedvem
Sütni egy süteményt, vagy csak egy kenyeret
Most nézem a tájat, majd alszom rá egyet,
S ha korog a gyomrom, felbontok egy meggyet!
Duna-kanyar után balról a hegyháton
Lovast fedez fel ő, fekete lóháton
Ki lóhalálában vágtat a hegyháton.
Börzsöny magas csúcsa az öreg Csóványos
Integet a völgybe, s nézi a kormányost,
Kit már ismerhetünk, az okos furmányost,
Kinek fura műve – mint láttuk -, talányos.
Börzsöny erdeinek tölgyese kocsányos
Nézi a magányos roma a Kalányos,
Miközben a barna szeme lóg kocsányon:
Lát két fajta szárnyast: varjút, gyümölcsrigót
Fura, de higgyék el, mindkettő dolmányos
Dolmányos kis rigó, varjú is dolmányos,
E konstelláció bizony, nem szokványos
Hogy kocsányos tölgyön ül a két dolmányos
Felettük magaslik Börzsöny-csúcs: Csóványos…
Tüskés indák végén vadmálna, mely ingó,
Ha jő a fuvallat, ide-oda ringó
Hamvas-sárgás szilva: a jó édes ringló,
Alatta lidércfű, más néven: iringó
(Ilyesmit legelész Kongóban a bongó
Kinek üres hasa hetek óta kongó)…
Fán ringó kis rigó, teste ingó-bingó,
Színe sárga, mint a már említett ringló…
És vannak patások, patájuk hatásos:
Hirtelen, ha rúgnak, rúgásuk halálos
Az égben most száll el egy kicsikét ingó
Rózsaszín tollruhás, édes, kis flamingó…
Erdőben egy kék tó, a fűben pecások,
Amíg ők füveznek, egy kicsit pecázok
Mellettük rákászok és idős halászok
S pászkát evő öreg, pajeszos pákászok
De vannak juhászok, gulyások, kondások
S hamis-gulyást főző hamis kis gulyások
A sötét erdőben sárkányok, sáfrányok,
Zöld színű páfrányok, szorgalmas tárkányok,
Akik nem mások, mint szakrális kovácsok.
Állványon ücsörgő, s ácsorgó bálványok,
Seprűn lovagoló öreg boszorkányok…
Ott lakik a Shrek is és a hét kis törpe
S a vasorrú bába, kinek orra görbe
Mellette ugrál egy macska körbe-körbe
Hátát, ha púpozza, az is éppoly görbe…
Erdőben kis mező, azon ingó-bingó
Tüskementes, hamvas, kékes rózsabimbó
(Tudom, sárga színben szebb lenne bambino
Olyan, mint egy pesti, körúti kombínó),
De ez itt egy erdő, nem pedig a város
Ahol a kaszás pók sző hatalmas hálót
Modern mese-hálót, benne nemcsak konyha,
Hanem fürdőszoba és egy tágas háló…
Dunakanyar partja kissé ingoványos,
Ártéri erdeje igencsak csalános
Pangó, álló vize büdös és posványos
Part mentén pár falu nem sűrű, szórványos
Viszont a szúnyoghad, ezrek, milliárdok
Zúgnak és marnak e vérszívó állatok
Malária szúnyog nincs köztük, az biztos,
Így a vérszívásuk sosem lesz járványos…
Szép lassan csurog a tutaj (a márványos)
Kis házzal, ami bíz nálunk nem szokványos.
De a legmeglepőbb, hogy mi van a tutajon?
Tuskó-lábú állat: zöld pöttyös ormányos,
Szürke kis elefánt neme még talányos
Víz viszi lefelé, s a roma kormányoz.
Budapest második kerülete dombos
Ennek egy részének a neve: Virányos
Nézi, hogy hogy húz el a roma Kalányos…
Virányos főútja nyaranként virágos
Éjszaka sem sötét, minden oly világos
Pár méterrel lejjebb nyúlik el Lágymányos
Melynek Duna partja régen ingoványos
Volt, de feltöltötték. Most egyetemi város.
Elfogyott Budapest, mögöttünk Lágymányos
Nincs tovább semmi hegy, nincsen több posványos,
Sík ez a kerület, nincs tölgye kocsányos.
Csak az uszály úszik, az acél-tokmányos
Hengerfejjel hajtott csörlős, szélkakasos,
Mely szélkakas, ha kell, bizony, kukorékol!
Légből font vasmacska, a súlya tíz fontos,
Tutaj kikötésnél bizony, nagyon fontos!
Gémkapocsra kapcsolt, átviteli karok
Kis ház tetejéig érő szőlőkarók
Rajta fürtök érnek, kacsuk égig érnek,
S ha őszig megérnek minden pénzt megérnek.
Főtt kukoricából extrudált vasrudak
Vasrudak végén a szelektált lánckamra
Amelynek mélyén a nyávogó vasmacska
Acélból készített vasmacska vaskarma
Amely ugye nem él, ezért nincsen karma.
Varjú száll reája, (tudják: a dolmányos)
S kérdi a kis szürke elefánt-porontyot:
- Hová mész barátom, zöld pöttyös ormányos?
Elefánt-szállítás Dunán nem szokványos!
Utazásod drága, vagy éppen jutányos?
- Otthon van a helyünk, hisz itt a Karácsony,
Kalányos süt holnap lekváros kalácsot
Amit én nem eszek, csak káposzta torzsát,
De nektek szórok majd sok sütemény morzsát.
Legyen majd nektek is áldott ez az ünnep
Remélem, napotok ettől szebbnek tűnnek.
Kérdésedre viszont nehéz lesz felelni,
Mivel előbb nekünk által kell telelni.
Kérdezzed a romát, a nagy tudományos,
Csavart észjárású. furmányos, talányos,
Vén, roma kormányost, a Kalányos Ányost!
WINCZHEIM TIBOR