Három év az NDK-ban
| Jól éltek a szocializmus idején államközi szerződés alapján német földön dolgozó magyar fiatalok, de a politika tiltott terület volt számukra, folyamatosan megfigyelték őket | ||
Jól éltek a szocializmus idején államközi szerződés alapján német földön dolgozó magyar fiatalok,de a politika tiltott terület volt számukra, folyamatosan megfigyelték őketLázin Miklós András – 2017.12.22. 04:28 Egy 1968-as osztályfőnöki órán hallottam másodszor arról, hogy az NDK-ba lehet menni dolgozni, először pedig a rádióban egy műsorban beszéltek róla – idézte fel lapunknak Nagy F. László , aki három esztendőt töltött annak idején a demokratikusnak mondott Kelet-Németországban. Beszélt arról is, hogy ha az ember kellően sokat vállalt, akkor nagyon szépen lehetett odakint keresni.
Nagy F. László: A fizetésem ötszázötven márka volt, egy kávé harminc pfennigbe került… Bejártuk az országot, nyaraltunk a tengernél is (Fotó: Bodnár Partícia) és Szakközépiskolában – egyébként az 1936-os berlini olimpián a vívóválogatott tagja volt – közölte velünk, egy nemrégiben kötött államközi szerződés alapján három évre a – Német Demokratikus Köztársaságba lehet menni dolgozni. Nos, ő azt mondta, fiúk, – ez egy másik ország, más kultúra, meg lehet a német nyelvet tanulni, embereket megismerni, – így annak, aki nem akar érettségi után egyetemre-főiskolára menni, mindenképpen érdemes belevágni. – Vonzó volt az is, hogy az ember vehetett egy MZ motorkerékpárt. – arról az alaposságról és precizitásról, ami ma is annyira jellemző rájuk. Ugyancsak sokat nyomtak a latban – az egykori Budapesti Nemzetközi Vásáron látott német termékek, de leginkább a motorok és a gépkocsik. – Egy, már kint dolgozó ismerősöm beszámolói is ösztönzőleg hatottak az ottani lányokról. – aki tett valami, igazából súlytalan dolgot, ami miatt lehúzták a nevét a listáról. – az utánunk következőknek már könnyű dolguk volt. Akkortájt történtek a „sajnálatos csehszlovákiai események” – és annak nyomán a Varsói Szerződés csapatainak bevonulása, aminek következtében – minket az éj leple alatt „csempésztek” át Csehszlovákián. – és négyen éltünk benne, de voltak szerencsésebbek, akik egy új lakótelepen, már háromszobás lakásban kaptak – elhelyezést hatan. Rögtön az első napon elmentünk sétálni, s szembejött velünk két lány, egy barátom, – Lajos az egyiket megszólította, később ő lett a felesége. – akkoriban jól menő cégnek számított, számos országba exportálta a termékeit. A fizetésem ötszázötven márka lett, – és már akkor ötnapos munkahétben dolgoztunk, ha nagyon ráhajtottunk, akár nyolcszázötven márka is bekerült a borítékba. – Egy 0,33-as sör negyvennyolc, egy kávé harminc pfennigbe került, egy rántott szelet körettel három márka ötvenbe – – jól éltünk, kár lenne tagadni. Az államközi szerződés szerint három esztendőt lehetett dolgozni, – ezt kivételes esetben egyszer lehetett hosszabbítani. Fontos megjegyezni, végig figyeltek minket. – Egyszer valaki megkérdezett egy idősebb német kollégát, mikor volt jobb, Hitler vagy Ulbricht alatt – – két hét múlva hazaküldték a túl kíváncsi illetőt. – akivel a munkaügyeken túl három esztendő alatt sem sikerült közelebbi kapcsolatba kerülni. – Az összehasonlítás miatt nem árt tudni, hogy akkor egy Trabant négyezer-ötszáz, egy Wartburg pedig nyolcezer márkába került… – Fényképezőgépet, fotólabort és sok mást is hoztam. Életem legszebb három évét töltöttem az NDK-ban, ezért egy percig sem sajnálom, – hogy kimentem. Végigjártuk az ország jelentősebb városait, a világhírű múzeumokat, nyaraltunk a tengernél, olyan helyeken, ahová akkoriban csak kevés magyar fiatal juthatott el. Fiatalok voltunk, csodálatos volt. |
