Ostalgie a Balatonnál - egy darab a NDK él

Írta: Studio Wien , 2015.05.26

Egy balatonfüredi szállodaparkolóban, a Balaton partján (Balaton) néhány tucat autóval találkozom, amelyeket kis német zászlókkal díszítettek. Nem ritka a Balatoni magyar turisztikai hotspotban, még a világkupán vagy az Európa bajnokság idején sem, ha nem egy apró részletre figyeltünk: a fekete, a vörös és az arany zászlók kalapáccsal és iránytűvel arany fülkoszorút díszítenek. Az autók azonban magyar rendszámot hordoznak. Különleges Ostalgie-találkozó - több mint 300 volt magyar, akik az NDK-ban vendégmunkásokként foglalkoztak, Balatonfüredbe jöttek, hogy emlékezzenek a múltra és találkozzanak régi kollégákkal.
1967 és 1983 között több tízezer magyar dolgozott az NDK-ban. Fiatalok, távol a családtól egy idegen országban, szinte nincs nyelvtudásuk. De mindenki szeretettel emlékszik a régi jó időkre.

"Ez volt a második otthonom," mondja láthatóan költözve. "19 éves koromban Erfurtba mentem. Ott voltam 1975 és 1978 között. ”

A Magyarország és az NDK között létrejött állami szerződés értelmében munkavállalókat kellett cserélni. Hároméves tartózkodást terveztek. Az egész projekt azonban egyirányú utcává vált, mivel Magyarországon munkavállalók többlete és DDR-ben hiány volt, amelyet sok német hagyott az FRG-hez. "Azt hiszem, magyar munkavállalók megmentettük az NDK-gazdaságot" - emlékszik vissza Illes János, "minden tökéletesen szervezett volt. Erfurton érkeztünk egy speciális vonattal, és azonnal szálltunk meg. Csak a kommunikációval nem volt ilyen könnyű. De munka közben és német lányok segítségével gyorsan elsajátították a nyelvet. Jó idő volt. Szülők nélkül szabadok voltunk. ”

"Csak az élelmiszer volt katasztrófa - grimaszál László Péter. 1968-ban Rostockba ment, és egy hajógyárban dolgozott. „Naponta burgonya, zöldség és hús volt általános szósszal. Ez az általános szósz borzalmas volt. Amikor egy fiatal nő, Rostockból, mecklenburgi házi ételekkel, elcsábította, úgy döntött, hogy feleségül veszi és Németországban marad.

Az NDK már nem létezik, de néhány barátság és kapcsolat manapság erősebb, mint valaha. Néhányan Németországban maradtak, mások visszatértek Magyarországra. Sokan megtalálták életük szerelmét ezekben az években.

Ilona és Pénzes Ferenc találkoztak és feleségül vettek az NDK-ban. Fotó: BR | Poth Attila

"Már a kezdetektől akartam feleségül venni egy német nőt. A nagymamám német volt, és egy barátom azt mondta, hogy a német nők csak őrültek ”- mosolyogja Pénzes Ferenc. „A német pontosság eleinte nagyon furcsa volt számomra, később igazán jónak találtam. De az NDK-ban az emberek nem éltek olyan szabadon, mint mi Magyarországon. Például a politikai vicceket nem lehetett elmondani, a német kollégák azonnal idegessé váltak ”- emlékszik vissza Pénzes Ferenc. „Amikor Ferencgel Magyarországra költöztem, a szüleim rémült voltak” - mondja felesége Ilona -, a nagymamám öt éve nem beszél velem, mert magyarul házasodtam. De akkoriban Magyarország több szabadságot és lehetőségekkel telt életet jelentett számomra. ”

Mindaddig, amíg a német-magyar találkozó folytatódik, Illes János, Peter László és a többiek emlékezni fognak az NDK-ban töltött idejükre. GDR támaszpontok támogatják őket, melyeket Bobak Janos és felesége, Edina minden évben összegyűjt, és magukkal viheti, hogy az Ostalgie hangulatát megteremtsék.

Segítségnyújtás: Poth Attila

Teljes és részletes képes olvasni:

http://blog.br.de/studio-wien/2015/05/26/ostalgie-am-balaton-ein-stueck-ddr-lebt-weiter/#more-23273